Alapcső letétel
Július első napja fontos dátumként vonul be a kengyeli és a tiszatenyői történelemkönyvekbe. Közel másfél évtizedes vágya válik ezzel valóra a két településnek. a rendezvényen beszédet mondott Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár, Boldog István országgyűlési képviselő, Heli András a kivitelező konzorcium vezetője, valamint a két település polgármestere. Az alábbiakban Nagy Szilárd, Kengyel Község polgármesterének beszédét idézzük.
Már a régi görögök és rómaiak is tudták, hogy a szennyvizet, ha nem is tisztítani és kezelni, de legalább elvezetni kell. Mondhatjuk tehát, hogy az emberiség egy legalább két és félezer éves találmánya érkezik meg most hozzánk. Olyasmivel leszünk gazdagabbak, ami már akkor is létezett, amikor a mi környékünk talán még lakatlan volt.
Azzal, hogy lassan másfél évtizedes vágyakozás, álmodozás és tervezgetés után, bő két éves megfeszített munka eredményeként, végre elkezdődik a kengyeli csatorna-beruházás, fejlődésünk történetében is egy fontos mérföldkőhöz érkeztünk. Talán vannak még néhányan, akik emlékeznek arra, milyen nagydolog volt, amikor nálunk is felkapcsolódott az első elektromos lámpa. Többen lehetnek, akik felidézhetik, amikor először folyt csapból az ivóvíz, még többen, akik a vezetékes telefon terjedésére emlékeznek, és nagyon sokan, akik ott voltak a gázvezeték-árkok ásásánál. Ez az alig kilencvenévnyi önálló múltra visszatekintő település ezeknek a szolgáltatásoknak köszönhetően a XX. század végéhez méltó lakóhely lett.
Ahol már csak két dolog hiányzott a komfortérzetünkhöz. És ebből az egyik, a csatorna, most már biztosan megvalósul. Ami egyben azt is lehetővé teszi, hogy ennek a nagy álomnak a megvalósítása után a következő projektbe, az útjaink építésébe is belefogjunk. Mert egy XXI. századi településen, emberhez méltó és amennyire lehet, kényelmes körülmények között akarunk élni. Úgy, mint a fejlett világ számtalan más pontján lakók.
Úgy érzem, van okunk a csatornaépítés indulását ünnepelni. Igaz, ez az ünneplés egy kicsit olyan, mint amikor a sportrendezvények előtt a szurkolók önfeledten éltetik kedvenceiket. Talán nem is gondolva bele, mennyi munka, kitartás és olykor szenvedés van abban, amíg valaki felállhat, mondjuk egy úszóversenyen a startkőre. Ha ma ünnepelünk, akkor egy pillanatig gondoljunk arra, mennyit dolgoztunk eddig azon, hogy ma itt álljunk, a startpisztoly dörrenésére várva. Nemcsak az önkormányzat, a létrehozott társulás, a projektet előkészítők és tervezők, a pályázatírók és már a kivitelezők is – akiknek természetesen köszönet jár. Hanem minden kengyeli, aki évek óta spórolt erre a beruházásra. És hitt benne, és volt türelme. Amiért szintén köszönet jár.
De az ünnepek ugye elmúlnak, és jönnek a dolgos hétköznapok. Amelyek számunka kemények lesznek, és még több türelmet, kitartást és összefogást igényelnek majd. Nem mondhatjuk, hogy a következő egy év könnyű lesz. Ám, ha már belevágtunk és annyira akartuk, akkor végig kell csinálnunk. Fel lesznek túrva az utcáink, nem lesz egyszerű közlekedni, az otthonainkat megközelíteni, ráadásul az esős napokban sarat is fogunk dagasztani. El kell viselnünk! Például úgy, hogy arra gondolunk, milyen lesz a mi kedves falunk, amikor ennek a munkának a végére értünk. Ha erre gondolok, mosolygok. És mindenkit erre bíztatok.
Azzal, ami ma itt elindul, nemcsak európai mércével mért modern település leszünk és megvalósul az, amit már a rómaiak is tudtak, hanem ismét elmondhatjuk, hogy összefogtunk, nagyon akartuk és megcsináltuk. Mert a jövő Kengyelét építjük!