"mert az ember annyit ér, amennyit változtat a világon!" - Nagy Szilárd polgármester március 15-i üzenete

Képgaléria az ünnepségről

Ünnepelni és emlékezni, együtt, kéz a kézben…
Mennyi minden rejlik ebben az egyetlen, de március 15-én el nem hagyható mondatban.
Valakivel együtt ünnepelni annyit tesz, hogy vannak közös ügyeink. Kezet tudunk nyújtani egymásnak, akár az otthonunkba is beengednénk a másikat és ott terített asztalhoz invitálnánk. Együtt ünnepelünk, mert egy olyan közösséget alkotunk, amelyik ezer gyengébb vagy erősebb, látható vagy láthatatlan, sok éves vagy éppen csak tegnap kötődött szállal kapcsolódik, ragaszkodik egymáshoz. Közösség vagyunk, amelyik jóban, rosszban, tudatosan vagy már ösztönösen is, de számíthat egymásra.
Csak azokkal lehet a kevésbé ünnepélyes, sőt olykor kifejezetten nehéz hétköznapoknak nekivágni, akikkel őszintén tudunk együtt ünnepelni. És ahogy itt körülnézek, azt érzem, bátran nekivághatunk a holnapoknak, mert legyenek bármilyen nehezek is majd azok, számíthatunk egymásra. Hiszen tudunk közösen ünnepelni.
És emlékezni is tudunk együtt. Mert bizonyos dolgokról ugyanazt gondoljuk. Például arról a 164 évvel ezelőtti március 15-éről, amelyik megmutatta, hogy mi, magyarok nem vagyunk elnyomhatók, nekünk is fontosak a reformok, a szabadság, az egyenlőség és testvériség.
Ugyanazt gondoljuk Petőfiről, Kossuthról és számtalan névtelen hősről, akik március 15-e után másfél évig dacoltak a diktatúrával, a ránk törő ellenségekkel, mert hittek abban, hogy nekünk is jár a szabadság. Nem felejtjük el azt a 18 hónapnyi szabadságharcot, amelyik bár elbukott, ám mégis egyik alapja lett a mai Magyarországnak, a közös emlékezetnek, a csak nekünk, magyaroknak fontos történelemnek.
Fontos, hogy tudjunk együtt emlékezni, hiszen ezek a közös emlékek azok a biztos pontok, amelyekre a ma és a jövő építhető. Ha azokkal, akikkel együtt tudunk ünnepelni, az emlékezet is közös, akkor nemcsak megéljük együtt a mát és a holnapot, de alkotói és változtatói is lehetünk a jövőnek.
Itt Kengyelen. Igen itt, ahol ma együtt ünnepelünk, ahol most a múltat, a forradalmat és hősöket megidézzük, visszatekintve fejet hajtunk, és a ma közösségének erejében bízva a jövő Kengyelét építjük. Büszkék vagyunk a nagy tetteket véghezvivő hőseinkre, és beléjük kapaszkodva tesszük a dolgunkat a hétköznapokban mi, a hétköznapok apró, talán névtelen hősei. Akiknek az ünnep elmúltával az a feladatunk, hogy egy szebb, élhetőbb országot és Kengyelt teremtsünk.
Ünnepelni és emlékezni gyűltünk ma össze Kengyel főterén. Mert összetartozunk. Mert az ünnepek után a hétköznapokban sok még a közös feladatunk. Mert az ember annyit ér, amennyit változtat a világon.