Ünnepi köszöntő

Hiszek abban, hogy amióta Kengyel és környéke lakott, az itt élők mindig megtartották a családi, a vallási, a helyi és az állami ünnepeket. Így lehetett ez már akkor is, amikor a legközelebbi nagyvárosok még egy napi járóföldre voltak tőlünk. Aztán, amikor a vasútnak köszönhetően a főváros egy napnyi vonatútra került innen, vagy amikor begördült az első autó a községbe, repülőn utazhatott az első kengyeli, netán megszólaltak a magánlakásokban is vonalas telefonok. És így van ez most is, amikor a világ bármelyik része pillanatnyi távolságra került tőlünk, hiszen a világháló elért az otthonunkba, a modern technikának köszönhetően a zsebünkbe.
 
Összezsugorodott a világ. A távoli országok történései épp oly gyorsan jutnak el hozzánk, mint a mi híreink a világ bármelyik zugába. De vajon van-e közünk mindahhoz, amiről csak tudunk, és vajon a nálunk történteknek van-e hatása azokra, akik talán nem is tudnak létezésünkről?
Bő másfél évszázaddal ezelőtt, a maihoz képest rendkívül lassan jutott el Petőfi és Kossuth híre Pestről a kengyeli pusztába. Ennél talán gyorsabban szerezhettek tudomást az itt élők Buda kiürítéséről, meg Damjanich tábornok szolnoki csatájáról, hiszen ezek a kengyeli határban is zajlottak. Aztán Világos és Arad híre is megérkezett, miként eljutott a világ szinte minden zugába. És elvitte a hírét ennek a kis nemzetnek, amelyik szabad akart lenni, egyenlőséget, függetlenséget és testvériséget akart. De nem sikerült. Ám ennek ellenére sok-sok változást elindított a világban. Mert hírünkre más népek is megmozdultak, és hiába verték le a forradalmakat, emlékük évtizedekig kísértett. Egykori huszárjaink pedig ott voltak az olasz függetlenségnél éppúgy, mint a német egység létrejötténél vagy éppen az amerikai polgárháborúban. Befolyásoltuk, merre megy a világ.
És ezekről az eseményekről az itt élők, ha lassan is, de hírt kaptak. És tudomásul vették vagy sem, hatással volt az életükre. Ahogy azok a távoli polgárháborúk, forradalmak, puccskísérletek és véres harcok is hatással vannak a mi mai életünkre, amelyek ebben a pillanatban zajlanak, és mi szinte azonnal tudomást szerzünk róluk. Ahogy befolyással vannak ránk a békésebb történések, a távoli felfedezések, találmányok vagy éppen megszülető művészeti alkotások. Mert Kengyel is része lett a hatalmas, mégis picire zsugorodott világfalunak.
Amelyre mi is hatással vagyunk. Például azzal, hogy most itt állunk, anyanyelvünkön emlékezünk történelmünk dicsőséges pillanataira. Hogy nem adjuk fel, küzdünk, dolgozunk, alkotunk, hiszünk.
A márciusi ifjakra emlékezve hiszünk például Kengyel jövőjében. Ami most azoknak az ifjaknak a tarsolyában lapul, akik ma még iskolásként emlékeznek velünk a dicső múltra, de ők fogják alakítani, reméljük a hasonlóan dicső jövőt. Így, ha azt szeretnénk, hogy befolyással legyenek ránk és a világra, ma kell megfogni a kezüket, és vezetni az otthon szeretete, a település iránti lojalitás, a hazaszeretet, a tolerancia, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség ösvényén. A márciusi ifjakra emlékez, egy összezsugorodott világfaluban élve is az a dolgunk, hogy mindazokat az értékeket megmutassuk és követhetővé tegyük számukra, amelyekben hiszünk, és amelyek függetlenül attól, hogy hol élünk a világban, hogyan és mennyi idő alatt jutnak el hozzánk az információk vagy mennyi idő alatt adunk hírt magunkról, egyetemesek és fontosak.
Nemcsak harccal, forradalmakkal, háborúkkal lehet a hírek hősévé válni. Hanem a 168 évvel ezelőtt kitört forradalom, majd az azt követő szabadságharc emlékét nem feledve, annak nyomdokain haladva, összefogva tanítva, építkezve és gyarapodva is. Mert úgy tűnik, mostanában ebből van kevesebb a világban.