Nagy Szilárd polgármester köszöntője az Idősek Világnapja tiszteletére

Mondják, csak annak a nemzetnek van jövője, amelyik a múltját ismeri és tiszteli.
A tisztelendő és megismerendő múlt azonban nemcsak a történelemkönyvek lapjain, a műemlék épületekben vagy a múzeumokban keresendő, hanem otthon a családban, a szomszédoknál, az ismerősöknél vagy éppen Kengyel utcáin, amikor szembe találkozunk egymással. Mert a nemzetnek akkor van jövője, ha a kis közösségei ismerik, tisztelik – sőt szeretik is – saját múltjukat. Ennek megismeréséhez pedig soha nem feledkezhetünk meg Önökről, a szépkorúakról, az idősekről, a nagypapáinkról és a nagymamáinkról.
Amikor gyerekként nagymamám senki más által el nem készíthető, egyedi és különleges süteményét ettem, néha azon gondolkodtam, hogy vajon kisgyerekként a nagymamám is annyira szeretett az ő nagymamája konyhájában ücsörögni, mint én. Vajon az én nagymamámnak is a nagymamája volt az egyik legjobb barátja, aki akkor is megértette, ha a szülei éppen szidták, vagy nem értek rá meghallgatni? Nagymama is úgy szerette a nagymamájától hallott régi történeteket hallgatni, ahogy én?
Ahogy visszagondolok gyerekkorom legszebb pillanataira, szinte érzem azt a soha el nem vágható köteléket, amely a nagymamámhoz, a nagymamám nagymamájához, és általuk ehhez a földhöz, néphez, és a mi közös múltunkhoz köt. Ők a gyökereim, miattuk és általuk vagyok kengyeli és magyar.
Sejtem, az időskornak is megvannak a maga nehézségei, de szeretném hinni, hogy a nehézségek mellett ott vannak a szépségek is. A szépségek, amikért megéri vállalni a nehézségeket, amelyek miatt minden fiatal – miközben rohan, nem ér rá semmire, küzd a mindennapokkal – mégiscsak arra vágyik, hogy megérhesse az időskort. És láthassa, ölelhesse, taníthassa azt a következő nemzedéket, akiknek olyan sok mindent át kell adni, hogy az a láthatatlan kötelék, amely ide és egymáshoz köt bennünket, soha el ne szakadhasson.
Remélem, nekem is megadatik majd, hogy a dolgos évek után az unokáimmal ücsöröghessek, és mesélhessek nekik például ezekről a mostani évekről.

Hiszek benne, hogy majd akkor is büszke lehetek a falumra, a kengyeliekre, akikkel hihetetlen összefogással építettünk egy új Kengyelt. Egy olyan Kengyelt, ahol egy picit talán idős embernek is jobb lenni, hiszen végre korszerű orvosi rendelő épül, megszépül az óvoda, pezseg a közösségi élet, és ahol a csatornázott utcákat előbb-utóbb aszfaltos utak is borítják majd.
Szívből kívánom, hogy még Önök is sokáig figyelhessék az épülő Kengyelt, és sokáig mesélhessenek róla az unokáiknak, akik így még szorosabban

kötődnek majd ehhez a településhez, ehhez a közösséghez, amelynek a tartóoszlopai a múltunkat őrző, a fiatalabbak által tisztelt idős kengyeliek.

Képgaléria