Nagy Szilárd polgármester ünnepi beszéde

Tisztelt Kengyeliek!

„Legyen béke, szabadság és egyetértés”. Ezekkel a szavakkal kezdődik az 1848-as forradalom egyik jelképévé lett 12 pont, amelyben a márciusi ifjak megfogalmazták követeléseiket. Körbenézve forrongó világunkban, rápillantva a még mindig megosztott hazánkra, van-e fontosabb üzenete 1848-nak, mint ez a négy szó. „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Legyünk őszinték! A forradalmakról csak megemlékezni szeretünk, benne élni nem nagyon. Hiszen alapvetően békére, békességre vágyunk, ami elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek, a közösség és az egyén boldogulásának. Nem szeretnénk harcolni a szabadságért, mert sokkal jobb, ha az már adott, és senkinek nem kell a vérét ontania azért, amit az egyik legalapvetőbb emberi jognak tartunk. És azt hiszem, egyetérthetünk abban is, hogy jobban kedveljük az egyetértést, amikor tudjuk, hogy merre akarunk haladni, mint a meddő vitákat a célokról, meg az elindulásról. Békét, szabadságot és egyetértést akarunk ma is, és ezt kívánjuk holnap is.
De elég-e mindezt akarni, kívánni és várni? Mondhatjuk-e azt, így 163 évvel az 1848-as pesti forradalom kitörése után, hogy nekünk nincs más dolgunk, csak várni és elvárni, hogy a dolgok, a közös dolgaink rendben menjenek?
Irinyi, Petőfi és a többiek elücsöröghettek volna egy ideig a Pilvax kávéházban, és várhatták volna ölbe tett kézzel, hogy az ország dolgai jó irányba forduljanak. Ezek a huszonéves fiatalemberek tölthették volna mással is az idejüket, mintsem azon gondolkodjanak, és azért tegyenek, hogy egy modern, szabad, egyenlőségre épülő Magyarország szülessen. De ők más utat választottak. Felelősen gondolkodtak, és felelősséget vállaltak a közösségért, a közös jövőért.
Nem kell ahhoz Petőfinek, Irinyinek, Kossuthnak lenni, nem kell a fővárosban élni, hogy a közösségért, a közös jövőnkért egyenként és összefogva, ma is, mi is felelősséget vállaljunk. Senki nem fogja megteremteni helyettünk, nekünk sem a békét, sem a szabadságot, sem az egyetértést. Nem kell ahhoz forradalom, hogy egy kicsit mindenki tegyen a közös ügyeinkért. És nemcsak Budapesten, de itt Kengyelen is.
Mert 1848 üzenete, a 12 pont nálunk is pontosan ugyanúgy érvényes, mint bárhol az országban. Mi kengyeliek is békére, szabadságra és egyetértésre vágyunk, és mi kengyeliek is tudomásul kell, vegyük: ezeket a nagyszerű dolgokat nem elég várni, ezekért bizony tennünk kell.
Ha eszünkbe jutnak a márciusi ifjak, a 12 pont, a Nemzeti Múzeum kertjében történtek, ne csak emlékezzünk, de merítsünk erőt is ahhoz, hogy tenni tudjunk azért, amit 163 évvel ezelőtt ez az ország már kívánt: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.”

Nagy Szilárd
polgármester