Anyák Napja

Május 8-án rendezték az Anyák Napját az Idősek Otthonában. A rendezvényen fellépett a Napsugár Művészeti Óvoda Méhecske csoportja, az Őszirózsa Nyugdíjasklub, valamint az intézmény lakói és dolgozói. Nagy Szilárd polgármester így köszöntötte az Édesanyákat:

Tisztelt Édesanyák, Nagymamák, Dédnagymamák és velünk ünneplők!
Erre a mai találkozóra készülve egy gyerekkori emlék jutott eszembe. Egy anyák napi ünnepség, egy ott elhangzó vers, amiről persze már nem tudom, hogy én mondtam, vagy más valaki szavalta, csak az maradt meg bennem, hogy napokig gondolkodtam a tartalmán. Valami olyasmiről szólt, hogy az édesanyánk mindennél erősebb vár, akinek a karjai nemcsak óvnak, védenek, de vígasztalnak is, örömet is okoznak és szeretettel is elhalmoznak. Emlékszem, sokáig törtem a fejem azon, miként lehet ilyen szépen írni arról, ami számomra sem hétköznapi, de megfogalmazni nem tudtam, miért. Az édesanyám csodáiról szólt az a vers.
Aztán ahogy kicsit nagyobb lettem, rá kellett jönnöm, hogy az édesanyám nemcsak nekem jelent óvó védelmet, sokszor vigaszt, örömet, biztonságot, hanem édesapámnak is. És láttam, hogy egy idő után már nemcsak a felnövekvő gyerekeire, de az idősödő szüleire is oda kell figyelnie, így már nemcsak nekem volt a biztonságot nyújtó vár, hanem egy egész nagy családnak. Akkor jöttem rá, hogy az édesanya sokkal többet jelent annál, mint az egyik szülő, mert nélküle elképzelhetetlen a kis család, és a nagyobb család.
Ma már persze azt is tudom, hogy sok minden mögött a Nőt kell keresni. Meg azt is, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy Nő. És a leginkább azt, hogy a legkisebb sikerhez is elengedhetetlen a biztos családi háttér. Ehhez pedig kell a Nő, az Anya.
Felnőtt fejjel megtapasztalhattam azt is, hogy a múltat és a gyökereket is leginkább az édesanyákban kell keresni. Nemcsak a születés okán. Hanem mert a szokásainkat, a családi tradícióinkat, a kedvelt ízeinket, az ízlésünket is mind-mind otthonról, édesanyánktól hozzuk magunkkal. Aki minden bizonnyal ugyanígy sok mindent hozott az ő édesanyjától, ő pedig az övétől, azaz már a dédnagymamámtól. Lehet, hogy csak a leves íze, lehet, hogy a Karácsony egy apró mozzanata, vagy a szülők, a gyerekek megszólítása, de valamiben ott vannak a rég múlt édesanyáink, akik a legmélyebb gyökereinket jelentik ehhez a világhoz.
Édesanyákat jöttem köszönteni. De azt hiszem, az édesanyákkal együtt kell köszöntenem a családi tűzhelyek és a múltunk őrzőit is. Azaz anyák napján köszöntöm a múltunkat, a gyökereinket, tehát mindazt, ami a mi nagyobb családunkat, a kengyeliek családját egybe tartja, összefogja, és védelmezi, mint az édesanya a karjaiba bújó gyermeket.

Képgaléria